Ifjúság – mi ez?

2024 Szerző: Priscilla Miln | [email protected]. Utoljára módosítva: 2024-02-18 02:09

Az ifjúság definíciója minden szótárban egyetlen általános fogalomra redukálódik. A fiatalság egy bizonyos korszak, amikor az ember felnő, átmenet a gyermekkorból a felnőttkorba. Nézzük meg közelebbről, mi rejlik ebben a korszakban.

A fiatalság meghatározása

Az ifjúság az átmenet a felnőtt önálló életébe. A pszichológusok meghatározzák a korai ifjúság, azaz a felsőbb iskolai korhatárt 15 és 18 év között, és későn - 18 és 23 év között. Amikor a fiatalság véget ér, a szervezet egészének fizikai fejlődése már befejeződött. Ennek a szakasznak a pszichológiai kritériumai az öntudat fejlődése, a szakmában az önmeghatározás, a felnőttkorba való átmenet.

A korai ifjúság időszakában kialakul a szakmai érdeklődés, a munkaigény, a társadalmi aktivitás, élettervek születnek. A személyiségfejlődésben a gyermekkor és a serdülőkor a szomszédságban van, de az egyik szakaszból a másikba fokozatos átmenet függetleníti a serdülőket a felnőttektől, igyekeznek érvényesülni a társadalomban. A csapatban az általános kommunikáció mellett ebben a korban egyre nagyobb az igény a szorosabb egyéni kapcsolatokra,mellékletek.

Fiatalkorban is kialakul az erkölcsi tudat, kialakulnak bizonyos életirányzatok, eszmények, világnézet, állampolgári tulajdonságok. Az összetett, felelősségteljes feladatok kedvezőtlen társadalmi és társadalmi körülmények között gyakran vezetnek pszichés konfliktusokhoz mind a szülőkkel, mind a társadalom egészével. Viselkedési eltérések jelentkezhetnek fiúknál és lányoknál egyaránt.

Koraifjúság. Jellemzők

A korai ifjúság idejére lépve kibővül az egyén számára elérhető társadalmi szerepek köre, amelyek egy bizonyos élettevékenységhez kapcsolódnak. Ebben a korban zajlik számos jelentős társadalmi esemény, mint például az útlevél megszerzése, a házasság lehetősége, a bűncselekményekért való felelősség, a választójog.

Fiatalkorban már dönteni kell, dönteni a szakmaválasztásról, további életterveket készíteni. A szűk környezet és a társadalom nyomaszt, rohanni kezd a szakmaválasztással. Ahhoz, hogy egy fiatalember ne tévedhessen el ebben a nehéz feladatban, segítségre van szüksége. Az önrendelkezés egy ilyen választásban a fő új formáció, a fiatalos személyiség megszerzése.

A korai ifjúság fő jellemzője az élettervek felépítése. A fiatalember már a jövő szemszögéből kezdi nézni a jelent. Terveket, kilátásokat sző, de csak akkor kezdheti meg a megvalósítását, amikor eléri késői fiatalságát.

A késői ifjúság pszichológiai jellemzői

Késő serdülőkor, melynek évei 18 éves korra esnek, a fő feladatönrendelkezést és megalapozást helyez a szakmába. Ez egy többlépcsős és többdimenziós folyamat. Fontos ilyenkor a társadalom feladatainak kiemelése, az egyéni életmód kialakítása, ahol a szakma lesz az egyik fő része. A szakmában az önrendelkezés a társadalom által az egyén számára meghatározott feladatok egész sora. Ezeket egymás után, meghatározott időn belül kell megoldani. A döntéseket szakaszosan kell meghozni, egyensúlyt tartva a személyes hajlamok és preferenciák, a társadalom szükségletei és követelményei között.

A késői serdülőkor időszakában a már stabilan kialakult pszichológiai attitűdök lehetővé teszik a valódi döntések meghozatalát, a saját tevékenységéért való teljes felelősségvállalást és másokért való felelősségvállalást.

Társadalmi motívumok, az ifjúság alapvető kérdései

A fiatalság az az életszakasz, amikor az embernek bizonyos motívumai jellemzik tevékenységét. A fiatalok tele vannak energiával, fényes reményekkel a jövő felé, ezért olyan tényezők vezérlik őket, mint:

• Hit a folyamatos fejlődés, vagyis a folyamatos tanulás szükségességében.
• A szakmában az önrendelkezés a további önálló élethez szükséges felkészítés.
• Az önmotiváció a társadalom javára való törekvés.

Az ifjúságot létfontosságú kérdések tömege jellemzi, amelyek közül a legfontosabbak a következők:

• Jövőbeli tevékenységi kör kiválasztása. Képességekhez, egy adott területen már megszerzett elsőbbségi tudáshoz kapcsolódik.
• Értékek az életben, hogya köztudatnak köszönhetően elhatározta.
• Interperszonális kapcsolatok.
• Társadalmi aktivitás, amely bármilyen rendezvényen való részvételben nyilvánul meg.
• Alapvető kérdésekben kialakult világnézet.
• Érdeklődési kör és életigény, amely az anyagi szükségletek bővüléséhez vezet.
• A hely megtalálása a társadalomban.
• Válasz keresése az élet értelmének, valamint az ember céljának kérdésére.

Szakmai önrendelkezés

Az ifjúság az az életszakasz, amikor szembe kell nézned a szakmai önrendelkezéssel. A pszichológusok 4 szakaszra osztják:

1. Gyermekkorában, már a játék során, a gyerek elveszíti bármely szakma bizonyos elemeit.
2. A serdülőkorban a gyerekek fantáziálnak, és ilyen vagy olyan formában (szakmában) látják magukat.
3. Fiatalkorban már megkezdődik az előzetes szakmaválasztás. Itt jön ennek vagy olyan tevékenységtípusnak a válogatása, értékelése, először az érdeklődés, majd magának a tanulónak a képességei alapján, végül az értékrend alapján.
4. Az eredmény a szakmaválasztás, a konkrét cselekvésekre vonatkozó döntés meghozatala (egy adott intézménybe való felvétel).

Ajánlások felnőtteknek

A fiatalság lényege a maximalizmus, ezért figyelembe kell venni a szakmaválasztást befolyásoló tényezőket, az objektív és szubjektív feltételeket: a szociális és anyagi helyzetet, a követelések és információtartalom mértékét, a szülők iskolázottságát. Érdemes megjegyezni, hogy sokserdülők igyekeznek magasabb pozíciót elérni, mint családtagjaik. Érdekes tény: sok jelentkező számára úgy tűnik, hogy a szülők iskolázottsága fontosabb, mint anyagi jóléte.

A fiatalokat a szakmaválasztáskor gyakran a társadalom véleménye vezérli, vonzza őket az elit, a szakma presztízse. Ugyanakkor figyelembe kell venniük, hogy a verseny ezen a területen sokkal magasabb lesz. Az itt kitűzött célok eléréséhez meg kell mutatnia minden erős személyes tulajdonságát.

Ha egy diáknak nincsenek bizonyos érdeklődési körei, akkor nehéz lehet szakmát választani. Ez fordítva is megtörténik, miután már gyerekkorában választott egy szakot, a leendő jelentkező hallani sem akar semmilyen alternatíváról. Mit kell tenni? Mindkét eset hozzáértő pedagógiai korrekciót, bölcs hozzáállást kíván a szülők részéről. A tanulmány során ki kellett bővíteni a gyermek látókörét, számos szakterületet megismertetni, különféle tevékenységekről beszélni. A második esetben a fiatalembernek el kell magyarázni a visszaesés megvalósíthatóságát, hogy a jövőben ne érje csalódás.

Barátság és szerelem

A fiatalság útja szükségszerűen olyan érzéseken keresztül halad át, mint a barátság és a szerelem. Leggyakrabban a 16-18 éves lányok, ritkábban a 12-15 éves fiúk szerelmesek, ez derült ki egy kutatásból.

A szerelem fiatalkorban több tényező miatt is kialakul. Ez a pubertás, és a vágy, hogy legyen egy szerettünk, akinek felfedheti a legtitkosabb titkokat,és az érzelmi kötődés igénye, mert a magány érzése különösen akut serdülőkorban.

A fiatalkori interperszonális kapcsolatokban a barátság és a szerelem egyszerűen elválaszthatatlanok egymástól. Az egyik gyakran a másikhoz vezet. A lányok és fiúk aktívan keresik a partnereket, intim kapcsolatokat. Egyszerűen nem tudnak sokáig egyedül lenni. Néha az idősebb diákok annyira beleragadnak ezekbe a kapcsolatokba, hogy megfeledkeznek az élet más területeiről. A felnőttek tapintatosan, bizalommal segítsenek „leszállni a mennyből”, rámutatnak más életértékekre.