A nevelés és a személyiségfejlesztés alapvető elméletei. A nevelés alapelvei

2024 Szerző: Priscilla Miln | [email protected]. Utoljára módosítva: 2024-02-18 02:08

Az ember nevelésének folyamata nehéz feladat. Természetesen a mi korunkban és az ókorban is kidolgozott különféle elméletek segíthetnek megoldásában. Nemcsak a múlt század pszichológusai, hanem az ókor filozófusai, orvosai, tanárai és a távoli múlt gondolkodói is érdeklődtek a személyiség nevelése iránt. Például Szókratész, Arisztotelész, Démokritosz, Platón gondolkodott rajta.

Az egyén személyiségnevelésével kapcsolatos kérdések tanulmányozását Rousseau és Herbart munkáinak szentelték. Természetesen a legtöbb pedagógiai elmélet az elmúlt évszázadban formálódott. Közülük a legjelentősebbnek olyan szerzők munkáit tartják, mint Anton Makarenko, John Dewey, Lawrence Kohlberg. A múlt század tanárai és pszichológusai azonban korábbi elméletekre alapozták munkáikat, köztük Rousseau és Herbart munkáit, amelyekben teljesen ellentétes gondolatok fogalmazódtak meg.

Mi az a „személyiség”? Koncepció

Abszolútminden létező nevelési és személyiségfejlődési alapelmélet ennek a koncepciónak a jellemzőiből indul ki. Mi az a "személyiség"? Egy általánosított definíció szerint ez a kifejezés egy személy társadalmi lényegét, a jellem bizonyos egyéni tulajdonságainak és a társadalom normáinak és hagyományainak megfelelő tulajdonságok kombinációját jelenti.

Azaz a személyiség nem az egyén fiziológiai természete, hanem valami, ami a más emberekkel való társas kapcsolatok keretein belül nyilvánul meg. Például az éhségre vagy hidegre adott reakció nem személyiségjegy, hanem az ember egyéni jellemzői, mint például a beszédmód, a járás és még sok más. De az a képessége, hogy másokkal tárgyal, figyelembe veszi a helyzet sajátosságait, hősiességet mutat, vagy éppen ellenkezőleg, gyávaságot vészhelyzetben – ezek a személyiségjegyek.

Így a személyiség fogalma egyesíti a pszichológiai, szociális és filozófiai alapot, és ezeken a tudományterületeken tanulmányozás tárgyát képezi.

Hogyan sorolhatók be a személyiségfejlődési elméletek?

Sok különböző elmélet létezik arról, hogy pontosan hogyan kell egy embert nevelni, és nem csak egy gyereket nevelni és oktatni. De ebből a rengetegből történelmileg a nevelés és a személyiségfejlődés három alapvető elmélete emelkedik ki. Lényegüket röviden a következőképpen lehet kifejezni:

• humanizmus;
• tekintélyelvűség;
• szabadság válni.

Ezek a tézisek nem konkrét pedagógiai vagy pszichológiai módszerek nevei. Ezek inkább jelölésekirányok, amelyekben a nevelés és a személyiségfejlesztés meglévő alapelméletei fejlődtek.

Mi jellemzi az elméletek fő típusait?

A fő jellemző pontok egyértelműek abból az irányból, amelyikhez ez vagy az a neveléselmélet tartozik. Más szóval, a nevelés és a személyiségfejlődés alapvető elméleteinek rövid leírása a nevükben rejlik.

Például a humanizmus elvein alapuló módszereket az jellemzi, hogy az ilyen tulajdonságok fejlesztése a prioritás:

• harmónia;
• empátia;
• a társadalom minden egyes tagja érdekeinek és szükségleteinek védelme;
• kedvesség és egyebek.

A humanizmus eszméi azt is jelentik, hogy az állam különös gondot fordít a nevelési és oktatási struktúrákra. Általánosságban elmondható, hogy a humanizmus alapelveit tiszta formájában nem alkalmazzák a gyakorlati pedagógiában a valóságtól való elszigeteltségük és valamiféle utópizmusuk miatt.

A tekintélyelvűség egy olyan ember szocializációjának és oktatásának fejlődési elmélete, aki képes megfelelően érzékelni az életkörülményeket, és képes figyelembe venni mások érdeklődését, kulturális sajátosságait és szükségleteit. Sok szakértő ennek az iránynak tulajdonítja a pragmatizmus elméletét az oktatásban. Makarenko módszerei is ebbe az irányba tartoznak.

A válás szabadsága a speciális pedagógiai technikák alkalmazása nélküli nevelési és személyiségfejlesztési elméletekről szóló fogalom. Vagyis a gyermek úgynevezett természetes neveléséről, oktatásáról beszélnek. Nagyrészt ezek az elméleteka humanizmus alapelveivel kapcsolatosak, ezért rendszerint együtt tekintjük őket. Lev Tolsztoj és a múlt sok más kiemelkedő gondolkodója a természeti nevelést támogatta.

A szülői nevelés elvei

A személyes tulajdonságok nevelése kora gyermekkorban kezdődik. Ebben minden létező pedagógiai és pszichológiai elmélet egyetért. Mindegyikük előterjeszti a saját alapvető gondolatait egy személy nevelésével kapcsolatban. De ha a meglévő módszereket nem külön-külön, hanem összességében tekintjük, akkor bizonyos mértékig külön kiemelhetjük az egyes elméletekben rejlő fő elveket.

A következő tézisek tekinthetők az oktatási folyamat alapelveinek:

• világos megértése annak, hogy mit kell „befektetni” a gyermek fejébe, vagyis a folyamat céljait;
• helyesen határozza meg az információtovábbítás elfogadható és hatékony módjait és a befolyásolási módszereket;
• alkalmazkodni a hirdetetthez, tekintélynek lenni a gyerekek szemében;
• értse meg tettei következményeit;
• kerülje a testi fenyítést és az összeszokást;
• tiszteld és szeresd a gyermek személyiségét, irányítsd, ne nyomd el.

Abszolút mindent a tetteink következményeként kell érteni. Például, ha egy személy elmagyarázza a gyermeknek, hogy tiszteletben kell tartania az időseket, ugyanakkor nem tartja szükségesnek, hogy figyelmesen hallgatja a nagyszülőket, bár nem felejti el, hogy utat engedjen a nyugdíjasoknak a közlekedésben, akkor a gyermek tudatában lesz a dogmák viszonylagosságának. A gyerek ezt biztosan megtanuljahelyzetek, erkölcsi normák teljesen elhanyagolhatók.

A következmények másik példája az, ha megszakítja gyermeke tevékenységét, hogy felvegye a telefont. A gyermek megtanulja, hogy a modulon keresztüli kommunikáció fontosabb, mint a közvetlen kapcsolat. Ez a fajta viselkedés manapság szinte mindenhol megfigyelhető.

A gyermek személyiségének és fejlődésének nevelése során nem annyira fontos, hogy az alapvető elméletek közül melyikhez ragaszkodik a tanár vagy a szülő. Sokkal fontosabb, hogy ne feledkezzünk meg az oktatási folyamat fő pedagógiai elveinek követéséről. Ha ezeket nem veszik figyelembe, akkor semmilyen oktatási módszer vagy elmélet nem hozza meg a kívánt eredményt, bármi legyen is az.

Például, ha egy gyermeket a szabad válás eszméi szerint akarunk nevelni, amelyeket először Rousseau fogalmazott meg, nem szabad elfelejtenünk, hogy neki magának is meg kell felelnie ezeknek. Nem mondhatsz a gyerekeknek egy dolgot, és nem tehetsz minden nap mást. Ez a kettősség, a képmutatás kialakulásához vezet. Például, ha a gyermek személyiségét a szabad nevelés elméletével összhangban fejlesztjük, ne kényszerítsük a gyermeket arra, hogy három évesen tanulja meg az ábécét, vagy öt évesen balettiskolába járjon, hacsak a gyermek nem akarja.

Ki volt Rousseau?

Jean Jacques Rousseau – kiváló gondolkodó, filozófus, író, aki a felvilágosodás idején élt. Francia figurának tartják, pedig ez a férfi Genfben született. 1712-ben született. Rousseau Párizs közelében, a nagyváros egyik külvárosában h alt meg 1778-ban.

A filozófia, a pedagógia és a társadalmi kérdések mellett a zenetudomány és a botanika is érdekelte. A kortársak Rousseau-t jó zeneszerzőnek tartották, bár a gondolkodó némi iróniával kezelte saját zenei kísérleteit.

Pedagógiai öröksége közül a következő művek a legnagyobb értékűek:

• "Eloise".
• "Emil vagy az oktatásról".
• "Vallomás".

Rousseau gondolatai az egyén szabad neveléséről számos prominens elmében választ találtak, például Lev Tolsztoj a francia gondolkodó követőjének tartotta magát.

Rousseau ingyenes oktatási elméletének lényege

Kétségtelenül Rousseau munkája vezeti az oktatás és a személyiségfejlődés összes alapvető elméletét. Elképzeléseit a következő generációkban oktatók, gondolkodók és pszichológusok egyaránt támogatták és elutasították, de változatlanul egyfajta alapot, sarokkövét váltak más elméletek és módszerek kidolgozásához.

Rousseau elméletének lényege, hogy az egyén nevelésében követni kell a dolgok természetes természetét. Ezt gyakran lekicsinylően "naturalizmusnak" nevezik a pszichológiában. A francia gondolkodó azt mondta: "A természet azt akarja, hogy az emberek gyerekek legyenek, mielőtt felnőtté válnának." Más szóval, Rousseau ellenezte a gyermekek mesterséges, céltudatos fejlesztését, úgy vélte, hogy az emberré válás és a tulajdonságok elsajátításának folyamata természetesen kell, hogy haladjon.

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a gyerekeket ne tanítsák vagy ne foglalkozzanak semmivel. Ezeket a leckéket azonban meg kell tenniteljes mértékben megfelel a gyermekek vágyainak, belső szükségleteinek és természetesen az életkorának. Vagyis ha Rousseau elméletének fő gondolatát adaptáljuk a modern világra, akkor ez így fog hangzani: ellenezte a korai fejlesztést és a különféle univerzális vagy tematikus pedagógiai programok és módszerek összeállítását.

Rousseau elmélete szerint az embert három forrás neveli:

• természet;
• társadalom;
• tárgyak és dolgok.

Azaz a személyiség formálódását befolyásolják a környezeti feltételek, az emberekkel való kapcsolatok és a gyártott tárgyak, eszközök, bútorok, játékok és egyéb dolgok használata. E három összetevő jelenlétében az oktatás természetes folyamattá válik, amely nem igényel semmilyen mesterséges erődítést.

Ki az a Herbart?

Johann Friedrich Herbart a pedagógia mint tudományág alapítója. Herbart 1776-ban született a német Oldenburg területén. A tudós 1841-ben h alt meg Göttingenben.

Nemcsak pedagógiával foglalkozott. Herbart élete nagy részét a pszichológiának szentelte. Ebben a tudományban az empirikus irányzat egyik megalapozójának tartják. A tudós maga is az asszociatív pszichológia eszméinek hívének tartotta magát, és sokat tett ennek az iránynak a fejlesztéséért.

A pedagógia számára a tekintélyelvű nevelés elmélete számít. I. F. Herbart felvázolta benne az egyén tudatos erkölcsi nevelésének szükségességének gondolatait, megakadályozva, hogy ezt a folyamatot a véletlenre bízzák. Ezek az elképzelések első pillantásra ellentmondanak Rousseau elméletének, de másrésztkiegészítésének tekinthetők.

A tudós öröksége közül a következő munkák a legnagyobb értékűek:

• "Az oktatás céljaiból származó általános pedagógia"
• „Levelek a pszichológia pedagógiára való alkalmazásáról.”
• "Pedagógiai előadások vázlata".

Herbart elméletének lényege

A modern nevelési és személyiségfejlesztési alapelméletek túlnyomó többsége egy német tanár és pszichológus elképzelésein alapul.

A német tudós elmélete az egyén erkölcsi nevelésének pedagógiai rendszere. Pszichológiai és pedagógiai neveléselmélete öt fő ideológiai tézisre épül:

• az egyén integritásához szükséges belső szabadság;
• a tökéletesség gondolata, amely lehetővé teszi a harmónia érzetének elérését;
• jóakarat, amely saját vágyainak, szükségleteinek és cselekedeteinek más emberek szükségleteivel és akaratával való összehangolásában fejeződik ki;
• jogi konfliktusfeloldás;
• az igazságosság elvének megértése.

Egy német tanár elképzeléseit a modern valósághoz igazítva vitatható, hogy neveléselméletének lényege az, hogy az ember a társadalom hatása alatt és közvetlenül annak keretei között fejlődik. A társadalom hagyományai, szükségletei és erkölcsi normái határozzák meg, hogy pontosan hogyan nevelnek és képeznek egy személyt.

Dewey: ki volt ő?

John Dewey az egyik leghíresebb amerikai filozófus és oktató. A 19. század közepén, 1859-ben született. Valamiben megh alta múlt század közepén, 1952-ben. Dewey a Vermonti Egyetemen tanult.

Főleg filozófiával foglalkozott, de ezt a tudományágat nem annyira teoretikusként, hanem gyakorlóként közelítette meg. A tudós kiemelt figyelmet fordított a társadalmi kérdésekre, a személyiségfejlesztés, az oktatás problémáira.

Ennek az amerikai tudósnak a fő érdeme, hogy kidolgozott egy módszertant a pragmatikai elvek alkalmazására a logika és a megismerés területén. A pragmatikus neveléselmélet is az ő agyszüleménye. Dewey az elmúlt évszázad egyik legnagyobb filozófusa és szociológusa, nemcsak az Egyesült Államok, hanem a világ többi része számára is.

Elméletének lényege

Valószínűleg Dewey ötletei a legkeresettebbek a gyakorlati pedagógiai tevékenységben. Az amerikai filozófus a személyiség fejlődésének és nevelésének sajátosságait abban látta, hogy az élethelyzetekhez és körülményekhez való alkalmazkodás készségeit ki kell alakítani.

Egy amerikai tudós elképzelései szerint minden pedagógiai folyamat célja az, hogy minden életkörülményhez alkalmazkodni, azokhoz alkalmazkodni és pszichológiailag nem összetörni tudó embert neveljen, hogy megtalálja a sajátját. saját rés.

Ezen az elméleten belül Dewey megfogalmazta az úgynevezett instrumentális pedagógia téziseit. A fő elv az, hogy a személyiség kialakulása nem annyira a végzettségtől, hanem a saját élettapasztalat felhalmozódásától függ. Más szóval, a tanár vég nélkül elmagyarázhatja a gyereknek, hogy megtévesztés- ez rossz, de ha a gyerek ezt legalább egyszer megtette, és csak saját magának profitált ebből az akcióból, akkor is tovább fog csalni.

A pragmatizmus elmélete szerint a nevelésnek figyelembe kell vennie az egyén közvetlen élettapasztalatát. A pszichológiában ezt gyakran a mínuszok pluszokká alakításának nevezik. Vagyis ha egy gyerek hajlamos a megtévesztésre, akkor nem kell megpróbálni ezt a tulajdonságot kiirtani, meg kell találni egy rést, amelyben erénysé válik, és szükség lesz rá.

Mi a jelenlegi nézete a pedagógusoknak és pszichológusoknak?

A modern nevelés- és személyiségfejlődés-elméletek a tézisek és koncepciók rugalmasságában különböznek a múlt tanításaitól. Vagyis a mai modern pedagógusok és pszichológusok igyekeznek a legjobbat kivenni elődeik munkáiból, szintetizálni, kombinálni azokat, és nem csak egy tanítást követni.

Ez a tendencia a múlt század 80-as éveinek végén jelent meg. Akkoriban különösen népszerű volt a művek alapján kialakult, csapatban történő személyiségnevelés elmélete:

• A. S. Makarenko.
• S. T. Shatsky.
• B. M. Korotova.
• I. P. Ivanova.

Ez az elmélet ma is tovább fejlődik. A társadalom hatása, a csapat hatása az egyén nevelésére, fejlődésére – ez az alapja ennek a pedagógiai iránynak. De a társadalom szerepével együtt a modern szakemberek figyelmet fordítanak az egyéni tehetségek feltárására, a születéstől fogva minden emberben rejlő tulajdonságokra.

Az oktatási folyamat a modern szakértők véleménye szerint,Ez abból áll, hogy a gyermek készségeket, tapasztalatokat és ismereteket sajátít el mind a családban, mind az oktatási intézményekben. Vagyis az egyén személyiségének fejlődésére gyakorolt kollektív és egyéni befolyás kölcsönösen kiegészíti egymást.

Így jelenleg a gyakorlatban a pedagógusok és a tanárok két megközelítést kombinálnak – a kollektív és az egyéni. Kombinációjuk lehetővé teszi az egyén személyiségének tulajdonságainak lehető legteljesebb feltárását, és a társadalom egészének érdekeire való összpontosítást. Vagyis összefoglalva: az oktatás ilyen megközelítése lehetővé teszi az ember személyiségének átfogó fejlődését, teljes harmóniában önmagával, a környező világgal és a társadalommal. Ez pedig garancia arra, hogy az ember mindig megtalálja a saját rését a társadalomban, és olyan foglalkozást, amely az emberek javát szolgálja, és lehetővé teszi számára, hogy kiteljesítse magát.