2024 Szerző: Priscilla Miln | [email protected]. Utoljára módosítva: 2024-02-18 02:16
Latinul a pterygoid páfrányt "ceratopteris floating"-nak hívják, a mindennapi életben pedig vízi káposztának. E becenév ellenére ezt a páfrányfajtát tilos enni.
A növény kiválóan alkalmas akvárium tereprendezésére. Szükséges azonban a pterigoid páfrány megfelelő gondozása.
Terjesztési terület
A szárnyas páfrány (az alábbi képen) Dél-Amerika nagy részén és egyes országokban megtalálható. Dél-Indiában és az Indokínai-félszigeten is vannak kis magánpopulációk.
Ez a növény a lomha folyókat vagy a mozdulatlan mocsarakat kedveli. A lényeg az, hogy a víz tele legyen szerves anyagokkal. A ceratopteris fajok elhelyezkedése ettől függ.
Osztályozás
A szárnyas páfrány mocsári növénynek számít. A biológiai besorolásnak megfelelően Ceratopteris pteridoidesnek hívják. Az akváriumkereskedelemben gyakran összekeverik a Ceratopteris cornutával, egy másik fajjal.
Ez a nagy Horn család (Ceratopteridaceae) része. A botanikusok régóta és gondosan tanulmányozták a pterygoidotpáfrány, tulajdonságai és jellemzői.
Főbb jellemzők
A szárnyas páfrány meglehetősen nagy növény, amely trópusi környezethez szokott. Ez hőre és szerves vízre vonatkozik (általában átlátszatlan és zavaros). A bokor nemcsak szilárdan a talajba nőhet, hanem a víz felszínén is lebeghet.
Rostos, szakállszerű gyökérrendszere van. Vékony és szürke. Ha a páfrány lebeg, láthatja, hogy a gyökere belelóg a vízbe.
A faj képviselői nagy méretekkel büszkélkedhetnek, ha vadon nőttek fel:
- vastag szár - 23-30 cm-ig;
- levélszár - 18 cm-ig;
- levélvastagság - legfeljebb 2 mm;
- levéllemezek – akár 18 cm hosszúak és 24 cm szélesek.
A bokor szárai szerkezetükben hasonlóak a szivacshoz. A levéllemezek formája feldarabolt, világoszöld színű. Érintésre lédúsak, inasak, de törékenyek. Nem csoda, hogy ezt a növényt vízi káposztának hívják: megjelenésében nagyon hasonlít a káposztalevélre.
A páfránynak mind steril, mind termékeny (új hajtásokat létrehozni képes) levelei vannak. Nem attól függ, hogy a bokor úszik-e vagy sem. A termékeny levelek szélén lefelé néző sporangiumok találhatók. Mikroszkóp alatt kis tasaknak tűnnek, mindegyik 32 spórát tartalmaz. Utóbbiból a pterygoid páfrány új hajtásai jelennek meg.
Ez a tenyésztési módszer azonban csak természetes élőhelyén hatékony. Egyiket sem rögzítettékhasonló eset egy mesterséges tóban.
A víz felszínén az összes levél egyetlen kis csomóvá gyűrődik, amely úgy néz ki, mint egy fej közönséges káposzta. Ez egy másik oka annak, hogy a szárnyas páfrányt vízi kelkáposztának nevezték.
Elzárási feltételek
A szárnyas páfránynak bizonyos feltételekre van szüksége az akváriumban.
Kapacitás
A vízi káposzta nagy méretű, ezért a kapacitásnak meg kell egyeznie velük. Legalább 50 liter víznek kell beleférnie.
Érdemes megjegyezni, hogy otthon a bokor fejlődését és térfogatát mindig az akvárium falai korlátozzák.
Megjelenés
A vízifű jelentős mértékben hozzájárul az akvárium természetes kialakításához. Főleg, ha a hátsó falnál vagy az oldalsó falnál a földbe ültették.
A legtöbb esetben csak lebeg a víz felszínén, és árnyékot hoz létre az akvárium alján. Ezeket a sötét területeket egyes díszhalak kedvelik, és a sűrű vízi kelkáposzta gyakran nyújt búvóhelyet az ivadékok számára.
Vízjelzők
A folyadéknak szinte mozdulatlannak kell lennie a tartályban. Ez a berendezés mesterséges tározóban történő beállításával érhető el. Az alját vékony iszapréteggel kell lefedni. Mint már említettük, a szerves anyagok a növények táplálékforrása.
A trópusi víztestnek, amelyben a bokor megnő, meg kell felelnie a következő kritériumoknak:
- semleges sav-bázis környezet;
- hőmérséklet 22-28 fok között;
- vízkeménység legfeljebb 15fok.
Szakmai vélemény
A páfrány tenyésztésekor a fenti szabályok betartása javasolt. Ellenkező esetben előbb-utóbb leáll, és elpusztul.
Nem a fény mennyisége a legfontosabb tartási feltétel, de a nappali óráknak legalább hat óráig kell tartaniuk. A legjobb választás a fénycső (hideg), hogy a páfránylevelek ne száradjanak ki és ne égjenek le.
A legtöbb akvarista, akinek volt szárnyas páfránya, észrevette, hogy jobban növekszik szabadon lebegve, mint a földbe ültetve. Ebben az esetben valószínű, hogy a levelek fokozatosan beborítják az akvárium teljes vízfelületét.
Ne zárja le teljesen az otthoni tó fedelét. Így a víz nem csapódik le, és nem halmozódik fel a leveleken, amelyek kinéznek a víz alól. A páralecsapódás károsíthatja a növényt.
A rendszeres átültetések is hátrányosan érintik. Ha egy szárnyas páfrányt a gyökereinél fogva kiásnak az akvárium talajából, és hagyják szabadon sodródni, akkor senki sem garantálja, hogy a következő ültetés után problémamentesen gyökerezik.
A szakemberek úgy vélik, hogy ez egy összetett rendszerű üzem. 50-100L-es akváriumba tökéletes, ahol jó dekoráció lesz.
Ajánlott:
Haracin akváriumi halak: leírás, karbantartás és gondozás
Az akváriumi characin halakat elsősorban kis méretük és békés természetük jellemzi. Ezek a sereghajtó víz alatti lakosok szinte minden szomszéddal jól kijönnek, és könnyen gondozhatók
Foltos harcsafolyosó: fénykép és leírás, gondozás és reprodukció, kompatibilitás az akváriumban
A foltos harcsa, más néven folyosó, fajának egyik legnépszerűbb képviselője. Gyakran ültetik kezdők és tapaszt alt akvaristák is. Vidám hajlam és külső szépség teszi igazán jó választássá
Barb hal: karbantartás és gondozás, leírás, fotó, kompatibilitás, reprodukció
A barbs joggal nevezhető az akvaristák túlnyomó többségének kedvencének. Okosak és mozgékonyak, állandóan mozgásban vannak: vagy utolérik egymást, vagy egyszerűen csak keresnek valamit a legalján. Viccesek és szerények, ami valószínűleg annyira népszerűvé teszi őket
Velifera mollies: leírás, fotó, karbantartás és gondozás
A velifera mollies szépsége ellenére viszonylag ritka hal hazánkban. De bármilyen akváriumot fel tud díszíteni magával - kezdőknek és tapaszt alt tenyésztőknek egyaránt. Szóval beszéljünk róla részletesebben
Akváriumi tisztítóhalak: leírás, karbantartás és gondozás jellemzői, fotó
Milyen típusú akváriumi halak számítanak tisztítószereknek? A legnépszerűbb halak listája: fekete mollies, guppi, harcsa, girinocheilus, sziámi algaevő, kardfarkú és csikóhal. Fenntartásuk és tenyésztésük alapszabályai