2024 Szerző: Priscilla Miln | [email protected]. Utoljára módosítva: 2024-02-18 02:17
Nehéz elképzelni egy tipikus 19. századi ukrán vagy orosz falu tájat agyagedények és korsók nélkül, amelyeket kerítéscövekre akasztottak száradni. Az orosz falvakban a tejhez használt cseréptálakat, tálakat, bögréket leggyakrabban egy szóval „fedél”-nek nevezték. Mi ez, és mi volt az ilyen ételek előállításának technológiája? Minderről és a fedelek terjedelméről cikkünkben fogunk beszélni.
Krynka – mi ez?
Oroszországban a cserépedényt régóta a falusi élet szimbólumának tekintik. Az ételeket többnyire kemencében főzték, erre a legalkalmasabbak az agyagedények. Ugyanezeket az edényeket használták a tej, a tejföl és más természetes termékek tárolására is. Az ilyen agyagból készült edényeket és kancsókat nagyon egyszerűen fedőnek nevezték.
Mi ez, ma kevesen fogják megérteni ezt az elavult nevet. Valójában a fedél széles peremű, keskenyebb nyakú, alul gömb alakú cserépedény. A krynka úgy lett kialakítva, hogy a keskeny részen kézzel is könnyen megfogható legyen. Külsőleg az ilyen edények inkább egy közönséges kancsóhoz hasonlítanak, de fogantyú és fedél nélkül. Lombik magasságakörülbelül 20 cm, az átmérő a legszélesebb részén nem haladja meg a 13 cm-t. Az edények térfogata 1-2 liter.
Gyártástechnológia
Kétszáz évvel ezelőtt kerámiát készítettek a fazekaskorongon. A kész edény falainak igazításához fakést és nedves rongyot használtak. Az edényeket egy napig szobahőmérsékleten szárítottuk, majd további 3-4 napig kemencében szárítottuk, hogy elérjük az edények kívánt árnyalatát. Így készült a fedél.
Mi ez, az az edények jellegzetes kialakításából érthető meg. Bár akkoriban több formája volt. Néhány fedő inkább lágyan ívelt edényhez hasonlított, széles, nyitott peremmel. Más tökfélék inkább kancsóknak tűntek, amelyeket tej tárolására és tejszín előállítására használnak.
Agyagedény: alkalmazás
A fedél fő célja a tej tárolása volt: frissen és hidegen. A cserépedény porózus szerkezetének köszönhetően a termékek mintha „lélegeznének” benne, és ennek köszönhetően tovább frissek maradnak. A kancsót az asztalra tették, és a sütőben sült tejet készítettek belőle.
A kancsó különleges kialakítása hozzájárult a tejszín leülepedéséhez a kancsó szűk részében. Itt könnyen össze lehetett gyűjteni a későbbi tejföl és vaj elkészítéséhez. Az edény fedő nélkül készült, mivel az edényeket csak gézzel vagy pamutkendővel szokás lezárni.
