Melania, a csiga, ki ő? A csigák tartásának feltételei

Tartalomjegyzék:

Melania, a csiga, ki ő? A csigák tartásának feltételei
Melania, a csiga, ki ő? A csigák tartásának feltételei
Anonim

Melania minden második akváriumban megtalálható, de az emberek annyira hozzászoktak hozzájuk, hogy az ilyen lakók nem keltik fel magukra a figyelmet. Amint azt a szakértők megjegyezték, senki sem foglalkozik ebbe a nemzetségbe tartozó csigák tenyésztésével. A csiga melánia azonban ezzel keveset törődik, akváriumban tökéletesen megél, és nem fog semmit megváltoztatni az élőhelyén. Szinte lehetetlen megvédeni az akváriumot egy ilyen élőlénytől. Igen, ennek nincs értelme, az akváriumi környezetben élő vízelvezető szerepben kiválóak, és egyáltalán nem árt az ilyen csigáknak. A melániai akváriumi csigákat általában homokcsigáknak nevezik.

A melániás csiga alapvető életfeltételei

Melania a csiga
Melania a csiga

A puhatestű szinte Afrikában, Ázsiában és Ausztráliában megtalálható, de ezen csigák elterjedési földrajza nem korlátozódik erre. A melániás csiga általában egy közönséges tározóban telepszik meg 1 méter mélységben, de vannak olyan esetek is, amikor az ilyen csigák 3-4 méteres mélységben telepedtek le. Önmaguk számára ezek a lények puha ágyat készítenek, amely homokot, iszapot ésagyaglerakódások. Ilyen élőhelyi viszonyok között hatalmas települések találhatók. A megnövelt takarmányadagú ültetvényeken könnyen találhatunk körülbelül 35 ezer puhatestűt.

A csigamelánia főként alacsonyabb algákból, szerves anyagokból táplálkozik, amelyek félig elpusztulnak. Egyszóval az ilyen csigákat detritofágoknak nevezhetjük. Nem nehéz táplálékot szerezni nekik, mert a talaj meglehetősen laza miatt a tározó alján mozogva mélyen belemerülnek annak vastagságába.

Melania kopoltyúkkal lélegzik, így csak oldott oxigénre van szükségük a vízben. A szaporodás pedig külön odafigyelést igényel, az élve születés során történik.

A melániás csigák fajtái

Az akváriumi szakirodalom szerint csak egyfajta melánia létezik: a Melanoides tuberculata. Ez a vélemény azonban téves, mivel ezt a nemzetséget valójában még két faj jellemzi, nevezetesen a Melanoides granifera és a Melanoides riqueti. Az első fajhoz tartozó csigák Malajzia kis folyóiban és patakjaiban élnek, míg a második fajhoz tartozó csigák Szingapúr édesvizeiben.

melania akváriumi csigák
melania akváriumi csigák

Ezeken a fajokon kívül a melániás csiga Melanoides turricula is ismert, de jelenleg a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy ez csak a Melanoides tubercula egyik alfaja.

Sokféleségük ellenére minden melániának kúpos héja van. A puhatestű mészsapkával könnyen bezárhatja a héj száját. Ez a burkolat segít fenntartani a puhatestű számára szükséges mikroklímát, éskedvező eredmény, ha káros környezeti tényezőknek vannak kitéve. De érdemes megjegyezni, hogy a melania meglehetősen szívós, és ellenáll a meglehetősen magas hőmérsékletnek és a víz magas sótartalmának.

A Melanoides tuberculata jellemzése

Az akváriumtulajdonosok azonban jobban ismerik a Melanoides tuberculatát. Melánia csigák már régóta megtelepedtek az akváriumban. Sokak számára még mindig rejtély, hogyan jutnak be. A legfontosabb változat ezeknek a lényeknek a más országokból hozott növényekkel és állatokkal való átvitele. Szinte lehetetlen megállítani egy ilyen vándorlást, mivel az újonnan született csigák olyan kicsik, hogy még nagyítóval is nehéz őket látni.

Ennek a csigafajtának a héja szerkezete szerint megnyúlt, hossza eléri a 35 mm-t, szélessége 7 mm. A csiga jellegzetes színe a szürke az olíva, a zöld és a barna különböző árnyalataival keverve.

A spirál szájánál lévő fürtök különleges kontrasztban különböznek egymástól, színük telítettebb. Itt élénk bordó árnyalatok láthatók, amelyek minden puhatestű esetében egyediek. Az ilyen csigák ritkán találhatók a felszínen, gyakrabban élnek a talajban.

A Melanoides tuberculata és a Melanoides granifera közötti különbség

Melania csigák az akváriumban
Melania csigák az akváriumban

A Melanoides granifera egy másik nagyszerű akváriumi lény. Általában ezek a csigák nagyobb vonzerőben különböznek rokonaiktól. Színük barna és szürke tónusokat tartalmaz, ami jól megkülönbözteti őket a többi csigától.

Ebbe a fajba tartozó csigákszeretik a melegebb élőhelyet, szeszélyesen választanak talajt az élethez, de nélküle is tudnak élni. Leggyakrabban ez a faj a homokban található, mivel a héj meglehetősen nagy átmérője miatt más talajban a csigák meglehetősen nehezen tudnak előre haladni. Ezek a csigák nem félnek, és elég időt töltenek a felszínen, gyakran láthatók köveken és uszadékfán. Ezenkívül ezek a csigák különösen lassúak, ami kifejeződik a szaporodásban, a mozgásban, sőt az alkalmazkodásban is.

Ajánlott: