Az oktatási folyamat jellemzői. A család funkciója a nevelés területén

2024 Szerző: Priscilla Miln | [email protected]. Utoljára módosítva: 2024-02-18 02:08

A baba születése fél siker. De a személyiség felnevelése teljesen más történet. Minden szülőnek megvannak a sajátosságai az oktatási folyamatban. Fontos, hogy összhangban legyenek a gyermeke által látogatott óvodai és iskolai intézmények oktatásának és nevelésének céljaival és célkitűzéseivel. Ebben az esetben a gyermek személyiségének szükségletei teljes mértékben ki lesznek elégítve.

Mi az a szülői nevelés?

Minden ember egy bizonyos fejlődési pályán megy keresztül. Ez a fejlődés bizonyos pontokon spontán, de gyakran szervezett és rendezett. A nevelés, mint a személyiségformálás folyamata, céltudatos és szisztematikus hatás az ember lelki és testi fejlődésére. Ez a folyamat képzésen, oktatáson és az emberi élet megszervezésén keresztül valósul meg.

A szülői nevelés összetevői

A gyermeknevelés folyamata nagyon nehéz. Éppen ezért ebben a folyamatbansok esetben részt vesz: maga az egyén, környezete, családja, állami oktatási intézmények, oktatási intézmények, média, valamint fejlesztő központok.

Az oktatási folyamat jellemzői

Mint a gyermeknevelés minden folyamatának, a nevelésnek is megvannak a maga sajátosságai, amelyek megkülönböztetik ezt a folyamatot a többitől:

1. Céltudatosság. A cél egységét biztosítja. A nevelés legnagyobb hatását akkor éri el, ha a gyermek megérti, mit akar tőle, és a nevelés célja közel áll hozzá.
2. Multifaktoriális. A szubjektív (az egyén szükségletei) és az objektív (a fejlődés külső feltételei) tényezők egysége.
3. Rejtett találatok. Az oktatási folyamatban elért eredmények nem olyan nyilvánvalóak, mint a képzés során. A művelt tulajdonságok felnőttkorban is megnyilvánulhatnak. Bár bármely készség elsajátításának eredménye azonnal látható.
4. Időtartam. A gyerek nevelése nem egynapos dolog. Ez a folyamat általában az ember egész életét igénybe veszi. Először a felnőttek nevelő befolyásának van kitéve, majd önképzéssel foglalkozik.
5. Folytonosság. Egy bizonyos cél eléréséhez szisztematikus és állandó munka szükséges. Az időszakos oktatás (esetről esetre) nem hoz gyümölcsöt. Hiszen az embernek minden alkalommal újra el kell kezdenie bármilyen szokást kialakítani. És mivel ezeket nem támogatja az állandó használat, ezért nem rögzülnek az elmében.
6. Bonyolultság. Egésza nevelési befolyásolás folyamatát egy célnak kell alávetni. A célok, feladatok, módszerek és technikák egységét kell megvalósítani. Fontos, hogy az emberre komplex hatást gyakoroljunk (minden oldalról), hiszen az ember tulajdonságai nem egyenként alakulnak ki, hanem egyszerre: hol nagyobb mértékben, hol kisebb mértékben.
7. Az eredmények változékonysága és bizonytalansága. A nevelés azonos külső körülményei között a gyermekeknél elért eredmények eltérőek lehetnek.
8. Kétoldalú. Közvetlen kapcsolat van a nevelési folyamat (a pedagógustól a tanulóig) és a visszacsatolás (a tanulótól a pedagógusig) között. A legproduktívabb oktatásban a visszajelzés fontos szerepet játszik.
9. Dialektika. Ez magában foglalja a nevelési folyamat folyamatos fejlődését, dinamizmusát, mozgékonyságát és változékonyságát. A dialektika a belső és külső ellentmondások jelenlétét is jelzi az oktatási folyamatban. Egyesek lendületet adhatnak a fejlődésnek, míg mások éppen ellenkezőleg, lelassíthatják azt.

Célzott szülői struktúra

A célkritérium szempontjából az oktatás egy bizonyos sorozatos feladatsor elvégzését jelenti. Az iskolai oktatási folyamat célja:

• a személyiség átfogó és harmonikus fejlesztése, valamint holisztikus formálása;
• erkölcsi és erkölcsi tulajdonságok kialakítása és fejlesztése;
• ismeretek gazdagítása a tudomány, a kultúra és a művészet területén;
• élethelyzet nevelése, a társadalom demokratikus irányultságának, a jogok ill.emberi kötelességek;
• az egyén hajlamainak és vágyainak formálása, figyelembe véve képességeit, valamint társadalmi igényeit;
• tudatot és szakmai orientációt formáló kognitív tevékenység fejlesztése;
• az ember szükséges tulajdonságait kifejleszteni képes tevékenységek szervezése;
• a kommunikáció fejlesztése, mint a személyiségnevelés önálló összetevője.

Oktatás megvalósításának sorrendje

Az oktatási folyamatnak számos szakasza van, amelyeken át kell mennie ahhoz, hogy minden feladatot megoldjon.

1. Az első szakasz a normák ismeretének elsajátítása. Ez azt jelenti, hogy a tanuló elsajátítja a viselkedési normákat és szabályokat. Ettől függ az egyén egészének viselkedésének kialakulása. Egyes oktatási rendszerekben ezt a pillanatot figyelmen kívül hagyják, vagy úgy ítélik meg, hogy ez nem olyan fontos a személyiség kialakulásához. Ez azonban alapvetően téves. A viselkedésen múlik a gyermek további nevelése. A forradalom előtti iskola a viselkedés gyors korrekcióján alapult a testi fenyítés alkalmazásával. A forradalom utáni iskola a verbális módszerekre támaszkodik a tanulók viselkedésének alakítására.
2. A második szakasz a hiedelmek kialakulása. A viselkedési normákról és szabályokról megszerzett tudásból meggyőződéssé kell alakulnia (annak megértése, hogy nem lehet másként viselkedni). A gyermekkorban helyesen kialakított hiedelmek a társadalomban való további létezés alapjává válnak. E szilárdan megalapozott posztulátumok nélkül a nevelés folyamatagyenge és ingatag karakter lesz.
3. A harmadik szakasz az érzések kialakulása. Az emberi érzelmek az igazság keresése. A tanulók az információkat érzések láncolata révén érzékelik. A pedagógusok azok, akik ügyesen variálva tudják elérni a kívánt eredményt.

A fenti szakaszok mindegyikéhez kapcsolódó és azokon átható alapvető momentum a tevékenység. Az egyes szakaszok feladatainak megvalósítása csak tevékenység útján lehetséges. Minél több időt fordítunk a céltudatos, jól szervezett tevékenységekre, annál nagyobb hatást ér el az oktatás.

Az oktatás összetevőinek kapcsolata és függősége

Az oktatási folyamat jellemzője az összetevői közötti kapcsolat is. Így néz ki:

• az oktatás folyamatának megtervezése és a megoldandó célok és célkitűzések meghatározása;
• különféle tevékenységek biztosítása, amelyek hozzájárulnak a gyermek neveléséhez (anyagi: munkaügyi, környezeti; szociális: szervezeti és vezetői, kommunikációs, kollektív; lelki: érzelmi-érzéki, értékorientált, kognitív);
• az interperszonális kommunikáció ellenőrzése és kezelése különféle tevékenységek során;
• összegzés, elvégzett feladatok elemzése, szükség esetén korrekciós terv kidolgozása.

A pedagógiai cselekvések sorrendje

Az oktatási folyamat sajátosságai közé tartozik a tanár bizonyos cselekvési sorozata a személyiség formálásábantanítvány. Ez a sorrend a következőképpen ábrázolható:

• általános normák és követelmények megismerése (az általánosan elfogadott normák és magatartási szabályok ismertetése a gyerekekkel);
• kapcsolatok kialakítása (a gyermek személyes attitűdjének kialakítása bizonyos szabályok és normák betartásának szükségességéhez);
• attitűdök és hiedelmek fejlesztése (olyan helyzetek kialakítása, amelyek segítik a kapcsolatok megerősítését és hiedelmekké alakítását);
• a személyiség általános orientációjának kialakítása (saját fenntartható viselkedés és szokások kialakítása, amelyek idővel a személyiség egészét alkotó jellemvonásokká alakulnak).

Boldog szülők – boldog gyerekek

Mivel a család nagyon fontos a gyermek személyiségének kialakulásában és fejlődésében, a nevelés során nagy figyelmet fordítanak erre a kérdésre.

A nevelési-oktatási intézményekben a gyermekekben bizonyos szokások kialakításának egybe kell esnie, és azt a család és az otthon erősíti. A szocializáció e két intézménye közötti ellentétek semmissé teszik az egész oktatási folyamatot.

A modern szülők készek bármit fizetni azért, hogy kijavítsák gyermekük viselkedési hibáit. Az apák és anyák mindent megtesznek az átfogó és harmonikus fejlődés érdekében. Elfelejtik azonban, hogy a kezdeti normákat és viselkedési szabályokat a szülők sajátítják el. Hiszen látod, sokkal könnyebb nem hibázni, mint később megpróbálni kijavítani.

Néha a szülők nem értik, miért egy óvoda, körök, tagozatok, fejlesztő központok, pszichológusok ésa pszichoterapeuták nem tudnak segíteni gyermeküknek. És mindez azért, mert az osztályteremben elért eredményeket otthon nem erősítik meg. Például egy gyereket az óvodában megtanítják tisztelni az idősebbeket, ugyanakkor otthon azt látja, hogy az anyja szitkozódik és kiabál a nagymamával. Nem hiába mondják: "Boldog szülők – boldog gyerekek." Mindent a felnőttektől tanulnak, a szülők pedig az első szemléltető segédeszközként szolgálnak.

A család szerepe az oktatásban

A „nevelés” szót régóta a „család” szóhoz kötik. A család feladata a nevelés területén a lakosság lelki újratermelése. A családi oktatás, valamint az óvodai nevelés kétoldalú, mivel nemcsak a gyermekeket, hanem a szülőket is felnevelik. A család nevelési funkciójának három aspektusát szokás megkülönböztetni:

• hatás a gyermek személyiségére, képességeinek harmonikus és átfogó fejlesztésére;
• a családi csapat nevelési hatása minden családtagra egész életében;
• a gyerekek befolyása a szülőkre, önképzésre késztetve őt.

Egy bölcs ember azt mondta, hogy egy gyereknek kevesebb pénzre és több odafigyelésre van szüksége. Nehéz nem egyetérteni vele, mert a gyerekek egy üres lap, amely mindent tükröz, ami körülveszi.